Ugrás a fő tartalomra

Amikor jönnek a nehézségek

Sziasztok!

Ma azt ígértem, hogy arról fogok írni, milyen dolgozó anyaként és feleségként megélni a mindennapokat, edzéseket.

Kicsit változtattam, azt holnapra tolom. Van most egy aktuálisabb dolog is, ami nagyon érint engem és nehezen viselem.

Biztos nem vagyok egyedül ezzel a problémával, amiről most írni fogok. Ne is vegyétek nyavalygásnak, de azt is el kell mondani, hogy nem mindig csuda jó minden.

Mint sokan mások én is itthon vagyok a mostanra kialakult helyzet miatt.
Negyedik hete nem dolgozom és meg kell, hogy mondjam, ha ez 2 éve történik, fel sem veszem és szépen elhenyélek itthon.

Ez most máshogy van. Volt egy napi rendszerem, ami abból állt, hogy reggel felkeltem 5 órakor, elkészültem, elindultam Körmendre dolgozni.

Mivel szeretem a munkámat, ott jól éreztem magamat, eltelt a nap. Hazajöttem, gyors főzés, lecke és minden napra jutott valamilyen edzés.

Volt, hogy kettő. Este haza, fürcsi, fekvés. Nem is gondoltam az evésre. Na ez most megváltozott.

A futáson kívül minden más edzés elmaradt a bezárt edzőtermek miatt, amit helyesnek is tartok, mert csak így tudunk védekezni.

Reggel felkelek és nem tudom, mit kezdjek a napommal. Annyi tervem volt erre az évre és most tűnik, hogy ezekből vagy nem lesz semmi vagy eltolódik őszre. Hatalmas reményekkel vágtam neki ennek az évnek. Csak bízni tudok abban, hogy őszre minden rendeződik.

Ha nincs ez a helyzet, talán már azt is tudnám, hogy mikor lenne a plasztikai műtétem, amit mindennél jobban vártam, vagy legalább azt tudnám, hogy elvégzik-e rajtam.

Nagyon keményen edzettem, hogy le menjek arra a súlyra, amit előírt a TB, hogy a műtétet meg lehessen csinálni.

Ahogy most kinéz, idén ebből nem lesz semmi. Talán ezt viselem a legnehezebben.
A futóversenyek el lettek halasztva őszre, abban még reménykedem, habár az UB-t nagyon vártam májusban.

Sokszor mondták nekem, hogy jó neked, mert te tudsz futni. Egy futótársam talán 2 hete mondta, hogy látom most jól megy a futás.

Sajnos ez most per pillanat nem így van. Nagyon nem megy és ez is hozzátartozik a fejlődésemhez.
Innen szép újra elindulni és  azt mondani, hogy most már jól megy.
Ha fejben nincs rendben minden, akkor a tested sem úgy viselkedik, ahogy te szeretnéd.

Tudom, hogy Ferire, a többi futótársamra és családomra is számíthatok.

Lábam sem úgy működik, ahogy szeretnénk, ami engem nagyon bosszant, habár ezt már elkezdtük orvosolni és bízom benne, hogy hamarosan jobban fognak szuperálni.

A legnagyobb gondom most az evéssel van. Újra előjött, hogy pótcselekvésnek használom.

90 napja húsmentesen élek, amivel eddig nem is volt semmi gondom. Nagyon jól működött, nem is hiányzott a hús. Még az sem zavart, ha Petinek azt kellett főznöm. Nem is kívántam, hogy megkóstoljam.

Most egy darab húsért a fél kezemet odaadnám, de tartom magam, mivel az elmúlt 90 napot nem akarom tönkretenni, mivel tényleg segített és jobban éreztem magam.

Ahogy a csajok szokták mondani:"nem hisszük el, hogy csak lapulevélellel jól tudsz lakni."

Pedig úgy volt. Most eszembe sem jut, hogy salátát egyek.

Viszont most ha húst kívánok, helyette az édességhez nyúlok. Ez a pótcselekvésem.

Ma kaptam egy jó hírt. Jövő héten mehetek dolgozni. Már ez dobott a hangulatomon és bízom benne, ha visszatér a megszokott napirendem újra a régi leszek.

Ezeket most nem azért írtam le, hogy panaszkodjak, hanem azért is, hogy aki esetleg azt hitte eddig, hogy ez egy sétagalopp, annak is legyen egyértelmű, hogy nem.

És tudom, hogy volt olyan, aki azt hitte.(Nem futó)

Volt már ilyen időszakom és tudom, hogy milyen rohadt jó érzés volt, amikor utána először futottam egy jót. Lehet, hogy már az segít nekem, hogy most kiírtam magamból.

Aki ezt olvassa és esetleg valamikor el szeretne kezdeni futni, annak nem a kedvét akartam elvenni, hanem csak jelezni, hogy vannak nehezebb időszakok, amin túl kell tenni magunkat.

Tovább kell menni, ha nem megy lassabban, kevesebbet futni, de menni. Én biztos vagyok benne, hogy pár hét múlva újra a legjobb formámban leszek és , hogy a hangulatingadozásaim miatt ezt a Peti várja a legjobban.

Köszi, hogy elolvastátok a mai írásomat!


Fussatok, mert nincs lehetetlen!







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kezdet (második év)

Sziasztok! Ma megpróbálom a második évemet összefoglalni, ami nem lesz egyszerű, mivel annyi szép és jó történt velem, hogy azt legszebb álmomban sem gondoltam volna. Elkezdtem versenyekre járni, ami őszintén megmondva nagyon megtetszett. Kipróbáltam egy új sportot, a CrossFit-et, de ezekről szépen sorban elmondok mindent. Nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg, többekkel nagyon jó barátság alakult ki. Szinte majdnem egy évvel ezelőtt, április 7-én futottam életem első versenyén a Savaria Félmaratonon.  Mielőtt valaki most felkapná a fejét, én az 5 km-es távon futottam. Nagyon izgultam, csak arra figyeltem, hogy beérjek és túléljem. Mint minden versenyen, itt is az én optimizmusommal indulatm el. Valakinek utolsónak is lenni kell. Szépen végigmentem, ha kellett belesétáltam. A Dolgozók útján lévő emelkedő, akkor még nekem dombnak tűnt, ma már szerencsére a jó kis dombos edzéseknek is köszönhetően  ma már meg sem kottyan. Jól esett, hogy azok a futók, akik már visszafele jö

Előzmények

Sziasztok! Aki már ismeri a történetemet, azoknak nem fogok most újat írni. Ők tudják, hogy jutottam el addig a pontig, hogy változtatnom kell az életemen, mert van egy családom és fel kell nevelnem a kislányomat. 9 éves koromig nem volt semmi gond a súlyommal, külsőmmel. Akkor volt a szüleim válása, ami engem úgy néz ki jobban megviselt, mint én azt gondoltam. Sok jó emlékem nincs erről az időszakról, dehát egy válás nem azért történik, mert otthon olyan jó a hangulat. Arra viszont emlékszem, hogy az evés egy idő után  pótcselekvés lett nálam. Lehetett bármilyen bánatom, gondom, egy jó falat gondolata is örömmel töltött el. Sajnos ez a mai napig elkísér, habár a futás nagyon sokszor kiváltja az ilyen evésrohamokat. Mivel soha nem kaptam negatív kritikát a külsőm miatt, nem is törekedtem arra, hogy változtassak. Minden falat egy örömforrás volt. Emlékszem olyanra, hogy már férjes asszonyként volt egy nagyobb vitám egy családtaggal(nem a férjemmel😀). Nagyon bántott, de az

Motivációk egy napra

Sziasztok! Eltűntem pár napra. Kihevertem a Húsvétot, locsolók szerencsére nem jöttek. Kihevertem, hogy megint egy évvel idősebb lettem, igaz ez nem látszik a férjem szerint. Mit is merne mondani? Pár kiló előnyöm még így is van előtte! Szerintem erősebb is vagyok, de hagyjuk abban a hitben, hogy ő az. Itt is szeretném megköszönni mégegyszer a köszöntéseket!😍 Sokat gondolkoztam, hogy mit is írjak. Kaptam ötleteket is, azokhoz még gyűjtök írnivalókat. Lesz olyan bejegyzés, ahol a Futóklubról fogok írni, mint CSAPAT. Arról hogy mit is csinálunk, kik járnak oda és miért jó oda tartozni. A mai témámhoz a napközben történtek adtak ihletet. Kezdjük azzal, hogy végre dolgozhatom, újra nyitott szoli, fodrász. Kezd újra a régi kis életem visszatérni. El vagyok foglalva, már csak az edzőterem kellene és már majdnem tökéletes lenne. Hiányoznak a közös futások, hiányoznak azok a futótársak is, akiket régen láttam. Én az örök pesszimista, most pozitívan nézem és remélem, hogy n