Ugrás a fő tartalomra

Amikor jönnek a nehézségek

Sziasztok!

Ma azt ígértem, hogy arról fogok írni, milyen dolgozó anyaként és feleségként megélni a mindennapokat, edzéseket.

Kicsit változtattam, azt holnapra tolom. Van most egy aktuálisabb dolog is, ami nagyon érint engem és nehezen viselem.

Biztos nem vagyok egyedül ezzel a problémával, amiről most írni fogok. Ne is vegyétek nyavalygásnak, de azt is el kell mondani, hogy nem mindig csuda jó minden.

Mint sokan mások én is itthon vagyok a mostanra kialakult helyzet miatt.
Negyedik hete nem dolgozom és meg kell, hogy mondjam, ha ez 2 éve történik, fel sem veszem és szépen elhenyélek itthon.

Ez most máshogy van. Volt egy napi rendszerem, ami abból állt, hogy reggel felkeltem 5 órakor, elkészültem, elindultam Körmendre dolgozni.

Mivel szeretem a munkámat, ott jól éreztem magamat, eltelt a nap. Hazajöttem, gyors főzés, lecke és minden napra jutott valamilyen edzés.

Volt, hogy kettő. Este haza, fürcsi, fekvés. Nem is gondoltam az evésre. Na ez most megváltozott.

A futáson kívül minden más edzés elmaradt a bezárt edzőtermek miatt, amit helyesnek is tartok, mert csak így tudunk védekezni.

Reggel felkelek és nem tudom, mit kezdjek a napommal. Annyi tervem volt erre az évre és most tűnik, hogy ezekből vagy nem lesz semmi vagy eltolódik őszre. Hatalmas reményekkel vágtam neki ennek az évnek. Csak bízni tudok abban, hogy őszre minden rendeződik.

Ha nincs ez a helyzet, talán már azt is tudnám, hogy mikor lenne a plasztikai műtétem, amit mindennél jobban vártam, vagy legalább azt tudnám, hogy elvégzik-e rajtam.

Nagyon keményen edzettem, hogy le menjek arra a súlyra, amit előírt a TB, hogy a műtétet meg lehessen csinálni.

Ahogy most kinéz, idén ebből nem lesz semmi. Talán ezt viselem a legnehezebben.
A futóversenyek el lettek halasztva őszre, abban még reménykedem, habár az UB-t nagyon vártam májusban.

Sokszor mondták nekem, hogy jó neked, mert te tudsz futni. Egy futótársam talán 2 hete mondta, hogy látom most jól megy a futás.

Sajnos ez most per pillanat nem így van. Nagyon nem megy és ez is hozzátartozik a fejlődésemhez.
Innen szép újra elindulni és  azt mondani, hogy most már jól megy.
Ha fejben nincs rendben minden, akkor a tested sem úgy viselkedik, ahogy te szeretnéd.

Tudom, hogy Ferire, a többi futótársamra és családomra is számíthatok.

Lábam sem úgy működik, ahogy szeretnénk, ami engem nagyon bosszant, habár ezt már elkezdtük orvosolni és bízom benne, hogy hamarosan jobban fognak szuperálni.

A legnagyobb gondom most az evéssel van. Újra előjött, hogy pótcselekvésnek használom.

90 napja húsmentesen élek, amivel eddig nem is volt semmi gondom. Nagyon jól működött, nem is hiányzott a hús. Még az sem zavart, ha Petinek azt kellett főznöm. Nem is kívántam, hogy megkóstoljam.

Most egy darab húsért a fél kezemet odaadnám, de tartom magam, mivel az elmúlt 90 napot nem akarom tönkretenni, mivel tényleg segített és jobban éreztem magam.

Ahogy a csajok szokták mondani:"nem hisszük el, hogy csak lapulevélellel jól tudsz lakni."

Pedig úgy volt. Most eszembe sem jut, hogy salátát egyek.

Viszont most ha húst kívánok, helyette az édességhez nyúlok. Ez a pótcselekvésem.

Ma kaptam egy jó hírt. Jövő héten mehetek dolgozni. Már ez dobott a hangulatomon és bízom benne, ha visszatér a megszokott napirendem újra a régi leszek.

Ezeket most nem azért írtam le, hogy panaszkodjak, hanem azért is, hogy aki esetleg azt hitte eddig, hogy ez egy sétagalopp, annak is legyen egyértelmű, hogy nem.

És tudom, hogy volt olyan, aki azt hitte.(Nem futó)

Volt már ilyen időszakom és tudom, hogy milyen rohadt jó érzés volt, amikor utána először futottam egy jót. Lehet, hogy már az segít nekem, hogy most kiírtam magamból.

Aki ezt olvassa és esetleg valamikor el szeretne kezdeni futni, annak nem a kedvét akartam elvenni, hanem csak jelezni, hogy vannak nehezebb időszakok, amin túl kell tenni magunkat.

Tovább kell menni, ha nem megy lassabban, kevesebbet futni, de menni. Én biztos vagyok benne, hogy pár hét múlva újra a legjobb formámban leszek és , hogy a hangulatingadozásaim miatt ezt a Peti várja a legjobban.

Köszi, hogy elolvastátok a mai írásomat!


Fussatok, mert nincs lehetetlen!







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kezdetek (az első évem)

Sziasztok! 2018. április 22. Ezen a vasárnapon kerestem meg Pátkai Attilát, a Szombathelyi Futóklub most már Szombathelyi Futóklub Szabadidősport Egyesület elnökét. Segítségét kértem, mivel elértem egy olyan súlyt, amit még soha  és úgy éreztem egyedül nem fog menni ennek a leadása. Ez a súly akkor 141 kg volt. Most már nyugodtan leírom, de akkor rajtam kívül ezt két ember tudta. A férjem és az urológusom, aki műtött. Ő is csak azért, hogy tudja mennyi altatót kell adnia. Láttam Attila posztjait, hogy együtt futnak egy vidám társasággal és az én életemből pont ez hiányzott. A társaság. A munkán és az itthoni teendőkön kívül nem mozdultunk ki sehova. Attila egyszerre felajánlotta segítségét és mondta, hogy kedden várnak a pályán. Menjek nyugodtan, majd a Major Feri foglakozik velem. Gondoltam, kimegyek, akárki is legyen az  a Major Feri. Azért a Facebookon megnéztem, mégis tudjam kivel állok szemben. 2018.04.24 -én, ahogy megbeszéltük,18:00 órára a Sugár úti pályához

Sportolni, mint anya és feleség

Sziasztok! Ma arról szeretnék írni, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a sok edzést, versenyt, közös futásokat azzal, hogy dolgozó anya és feleség vagyok. Nehezen, nagyon nehezen, de meg lehet oldani! Kaptam burkolt megjegyzéseket arra, hogy ennyi edzés mellett, hogy lehet ellátni egy családot, követni, hogy mi történik az iskolában, meg ugyebár van egy férjed is. Suliprogramok egy hónapra előre be voltak írva az irodai naptárba, azt minden nap láttam, figyeltem mikor hova kell menni, mit kell vinni. Minden héten eljutottunk lovagolni, soha nem kellett egy alkalmat sem kihagyni anya edzése miatt. Igaz 6 év után először a Peti ment el szülőire, mert én a spinninget választottam, de remélem ez nem számít halálos bűnnek. Napi 70 km-t autózom én is a munkahelyemre, mint sokan mások itt a futóklubban. Amikor elkezdtem az egészet, nem is gondoltam ilyenre, mert hetente kimegyek a pályára 1 órára, az teljesen normális dolog. Ennyi szabadidő és énidő szerintem minden anyának jár,

Mit egyek, ha fogyni is akarok!

Sziasztok! Ma a kedvenc témámat boncolgatom egy kicsikét. Mi is lehetne más, mint a táplálkozás. Akik eddig érdeklődtek nálam vagy megkerestek a fogyásom miatt, szinte mindenki azzal a kérdéssel kezdte, hogy diétázom-e vagy "csak" futok. Mindenkinek elmondtam, hogy diéta nélkül mit sem érne az egész. Hiába futok, ha ugyanúgy eszem, mint előtte. Ilyenkor a következő kérdés az, hogy akkor nem is eszel kenyeret? Erre azt szoktam mondani, hogy fehér kenyeret nem, ha mégis kenyér, akkor valamilyen barna, magos cuccot szoktam enni, de a fél kiló szeletelt kitart több, mint egy hétig, mert csak reggelire szoktam enni. Mikor elkezdtem futni és diétázni rengeteg segítséget kaptam Feritől, Attilától és a többi futótól is. Sokszor átküldte nekem a vacsiját, ebédjét, elmondta mit nem kellene, miből kevesebbet és mi legyen az, amit előtérbe kellene helyeznem. Elhagytuk a cukros üccsiket, csokit, lisztes, cukros ételeket. Helyette jött a hal, csirke, saláta, ha c