Fussatok, mert nincs lehetetlen!

Sziasztok! Eltűntem pár napra. Kihevertem a Húsvétot, locsolók szerencsére nem jöttek. Kihevertem, hogy megint egy évvel idősebb lettem, igaz ez nem látszik a férjem szerint. Mit is merne mondani? Pár kiló előnyöm még így is van előtte! Szerintem erősebb is vagyok, de hagyjuk abban a hitben, hogy ő az. Itt is szeretném megköszönni mégegyszer a köszöntéseket!😍 Sokat gondolkoztam, hogy mit is írjak. Kaptam ötleteket is, azokhoz még gyűjtök írnivalókat. Lesz olyan bejegyzés, ahol a Futóklubról fogok írni, mint CSAPAT. Arról hogy mit is csinálunk, kik járnak oda és miért jó oda tartozni. A mai témámhoz a napközben történtek adtak ihletet. Kezdjük azzal, hogy végre dolgozhatom, újra nyitott szoli, fodrász. Kezd újra a régi kis életem visszatérni. El vagyok foglalva, már csak az edzőterem kellene és már majdnem tökéletes lenne. Hiányoznak a közös futások, hiányoznak azok a futótársak is, akiket régen láttam. Én az örök pesszimista, most pozitívan nézem és remélem, hogy n

Sziasztok! Ma a kedvenc témámat boncolgatom egy kicsikét. Mi is lehetne más, mint a táplálkozás. Akik eddig érdeklődtek nálam vagy megkerestek a fogyásom miatt, szinte mindenki azzal a kérdéssel kezdte, hogy diétázom-e vagy "csak" futok. Mindenkinek elmondtam, hogy diéta nélkül mit sem érne az egész. Hiába futok, ha ugyanúgy eszem, mint előtte. Ilyenkor a következő kérdés az, hogy akkor nem is eszel kenyeret? Erre azt szoktam mondani, hogy fehér kenyeret nem, ha mégis kenyér, akkor valamilyen barna, magos cuccot szoktam enni, de a fél kiló szeletelt kitart több, mint egy hétig, mert csak reggelire szoktam enni. Mikor elkezdtem futni és diétázni rengeteg segítséget kaptam Feritől, Attilától és a többi futótól is. Sokszor átküldte nekem a vacsiját, ebédjét, elmondta mit nem kellene, miből kevesebbet és mi legyen az, amit előtérbe kellene helyeznem. Elhagytuk a cukros üccsiket, csokit, lisztes, cukros ételeket. Helyette jött a hal, csirke, saláta, ha c

Sziasztok! Ma arról szeretnék írni, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a sok edzést, versenyt, közös futásokat azzal, hogy dolgozó anya és feleség vagyok. Nehezen, nagyon nehezen, de meg lehet oldani! Kaptam burkolt megjegyzéseket arra, hogy ennyi edzés mellett, hogy lehet ellátni egy családot, követni, hogy mi történik az iskolában, meg ugyebár van egy férjed is. Suliprogramok egy hónapra előre be voltak írva az irodai naptárba, azt minden nap láttam, figyeltem mikor hova kell menni, mit kell vinni. Minden héten eljutottunk lovagolni, soha nem kellett egy alkalmat sem kihagyni anya edzése miatt. Igaz 6 év után először a Peti ment el szülőire, mert én a spinninget választottam, de remélem ez nem számít halálos bűnnek. Napi 70 km-t autózom én is a munkahelyemre, mint sokan mások itt a futóklubban. Amikor elkezdtem az egészet, nem is gondoltam ilyenre, mert hetente kimegyek a pályára 1 órára, az teljesen normális dolog. Ennyi szabadidő és énidő szerintem minden anyának jár,

Sziasztok! Ma azt ígértem, hogy arról fogok írni, milyen dolgozó anyaként és feleségként megélni a mindennapokat, edzéseket. Kicsit változtattam, azt holnapra tolom. Van most egy aktuálisabb dolog is, ami nagyon érint engem és nehezen viselem. Biztos nem vagyok egyedül ezzel a problémával, amiről most írni fogok. Ne is vegyétek nyavalygásnak, de azt is el kell mondani, hogy nem mindig csuda jó minden. Mint sokan mások én is itthon vagyok a mostanra kialakult helyzet miatt. Negyedik hete nem dolgozom és meg kell, hogy mondjam, ha ez 2 éve történik, fel sem veszem és szépen elhenyélek itthon. Ez most máshogy van. Volt egy napi rendszerem, ami abból állt, hogy reggel felkeltem 5 órakor, elkészültem, elindultam Körmendre dolgozni. Mivel szeretem a munkámat, ott jól éreztem magamat, eltelt a nap. Hazajöttem, gyors főzés, lecke és minden napra jutott valamilyen edzés. Volt, hogy kettő. Este haza, fürcsi, fekvés. Nem is gondoltam az evésre. Na ez most megváltozott. A futáson

Sziasztok! Ma megpróbálom a második évemet összefoglalni, ami nem lesz egyszerű, mivel annyi szép és jó történt velem, hogy azt legszebb álmomban sem gondoltam volna. Elkezdtem versenyekre járni, ami őszintén megmondva nagyon megtetszett. Kipróbáltam egy új sportot, a CrossFit-et, de ezekről szépen sorban elmondok mindent. Nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg, többekkel nagyon jó barátság alakult ki. Szinte majdnem egy évvel ezelőtt, április 7-én futottam életem első versenyén a Savaria Félmaratonon.  Mielőtt valaki most felkapná a fejét, én az 5 km-es távon futottam. Nagyon izgultam, csak arra figyeltem, hogy beérjek és túléljem. Mint minden versenyen, itt is az én optimizmusommal indulatm el. Valakinek utolsónak is lenni kell. Szépen végigmentem, ha kellett belesétáltam. A Dolgozók útján lévő emelkedő, akkor még nekem dombnak tűnt, ma már szerencsére a jó kis dombos edzéseknek is köszönhetően  ma már meg sem kottyan. Jól esett, hogy azok a futók, akik már visszafele jö

Sziasztok! 2018. április 22. Ezen a vasárnapon kerestem meg Pátkai Attilát, a Szombathelyi Futóklub most már Szombathelyi Futóklub Szabadidősport Egyesület elnökét. Segítségét kértem, mivel elértem egy olyan súlyt, amit még soha  és úgy éreztem egyedül nem fog menni ennek a leadása. Ez a súly akkor 141 kg volt. Most már nyugodtan leírom, de akkor rajtam kívül ezt két ember tudta. A férjem és az urológusom, aki műtött. Ő is csak azért, hogy tudja mennyi altatót kell adnia. Láttam Attila posztjait, hogy együtt futnak egy vidám társasággal és az én életemből pont ez hiányzott. A társaság. A munkán és az itthoni teendőkön kívül nem mozdultunk ki sehova. Attila egyszerre felajánlotta segítségét és mondta, hogy kedden várnak a pályán. Menjek nyugodtan, majd a Major Feri foglakozik velem. Gondoltam, kimegyek, akárki is legyen az  a Major Feri. Azért a Facebookon megnéztem, mégis tudjam kivel állok szemben. 2018.04.24 -én, ahogy megbeszéltük,18:00 órára a Sugár úti pályához

Sziasztok! Aki már ismeri a történetemet, azoknak nem fogok most újat írni. Ők tudják, hogy jutottam el addig a pontig, hogy változtatnom kell az életemen, mert van egy családom és fel kell nevelnem a kislányomat. 9 éves koromig nem volt semmi gond a súlyommal, külsőmmel. Akkor volt a szüleim válása, ami engem úgy néz ki jobban megviselt, mint én azt gondoltam. Sok jó emlékem nincs erről az időszakról, dehát egy válás nem azért történik, mert otthon olyan jó a hangulat. Arra viszont emlékszem, hogy az evés egy idő után  pótcselekvés lett nálam. Lehetett bármilyen bánatom, gondom, egy jó falat gondolata is örömmel töltött el. Sajnos ez a mai napig elkísér, habár a futás nagyon sokszor kiváltja az ilyen evésrohamokat. Mivel soha nem kaptam negatív kritikát a külsőm miatt, nem is törekedtem arra, hogy változtassak. Minden falat egy örömforrás volt. Emlékszem olyanra, hogy már férjes asszonyként volt egy nagyobb vitám egy családtaggal(nem a férjemmel😀). Nagyon bántott, de az

Sziasztok! 😀 Először is szeretnék bemutatkozni. Takács Annamarinak hívnak, Szombathelyen élek férjemmel és 12 éves kislányommal.💏 Azért hoztam létre ezt a blogot, hogy segítsek a hozzám hasonlóknak, akik súlyproblémákkal küzdenek és szeretnének változtatni az életükön. Célom az, hogy megmutassam, hogyha felállsz a kanapéról és elkezdesz mozogni, csodákra vagy képes. Leírom majd azt is, hogy éltem meg az elmúlt 2 évet a futás mellett, mint dolgozó anya, feleség, amit sokszor nem volt egyszerű összehozni.❤️ Remélem, hogy sokaknak örömet okoz és segít a blogom követése! Köszönöm!