Sziasztok!
2018. április 22.
Ezen a vasárnapon kerestem meg Pátkai Attilát, a Szombathelyi Futóklub most már Szombathelyi Futóklub Szabadidősport Egyesület elnökét.
Segítségét kértem, mivel elértem egy olyan súlyt, amit még soha és úgy éreztem egyedül nem fog menni ennek a leadása.
Ez a súly akkor 141 kg volt. Most már nyugodtan leírom, de akkor rajtam kívül ezt két ember tudta.
A férjem és az urológusom, aki műtött. Ő is csak azért, hogy tudja mennyi altatót kell adnia.
Láttam Attila posztjait, hogy együtt futnak egy vidám társasággal és az én életemből pont ez hiányzott. A társaság.
A munkán és az itthoni teendőkön kívül nem mozdultunk ki sehova.
Attila egyszerre felajánlotta segítségét és mondta, hogy kedden várnak a pályán. Menjek nyugodtan, majd a Major Feri foglakozik velem.
Gondoltam, kimegyek, akárki is legyen az a Major Feri. Azért a Facebookon megnéztem, mégis tudjam kivel állok szemben.
2018.04.24-én, ahogy megbeszéltük,18:00 órára a Sugár úti pályához mentem.
Mivel sokan voltak a pályán én annyit mondtam Attilának, hogy "oda én aztán be nem megyek!!!"
Bementem Attila bíztatására! Életem egyik legjobb döntése volt!
Attila bemutatott Ferinek, akinek az első kérdése a mai napig a fülemben cseng és jót mosolygok rajta.
"Mennyit szoktál futni?"
Végignéztem a 141 kilós testemen és csak annyit tudtam mondani, hogy "Pont ennyit"!
Itt kezdődött el a közös munkánk, ami a mai napig tart és még remélem, hogy sokáig így is marad.
Azóta már tudom, hogy Feri a második férfi az életemben a férjem után, aki a hisztiimet nagyon jól tudja kezelni.
Az első edzésen 6 kört kellet teljesítenem és most szándékosan nem a futás szót használtam, mivel ahhoz még hasonlítani sem lehetett.
100 m lassú kocogás, 50 m séta. Ez akkor lehetetlennek tűnt, ma néha örülnék, ha ennyivel megúsznák egy edzést.
A kocogások hétről-hétre hosszabbak, míg a séták rövidebbek lettek.
Egyszer csak elértük, hogy egy kört tudtam kocogni megállás nélkül.
Hétről-hétre és hónapról-hónapra fejlődtem Feri segítségével. Közben megismertem a többi futót és nagyon jó barátságok alakultak ki. Bíztattak, segítettek mindenben, legyen az egy ultrafutó, aki csak úgy elsuhant mellettem, vagy egy olimpikon, akár egy Világ-és Európa Bajnok gyalogló.
Nagyon sok erőt adott ez nekem és ad a mai napig.
Egy júniusi kedden Feri félrehívott és azt mondta, csütörtökre kéri a súlyomat.
Az én féltve őrzött titkomat. Kicsit megijedtem, hogyan fognak a többiek reagálni, ha megtudják.
Elmondtam, de kikötöttem, hogy csak ő és az Attila tudhatja, viszont nem tudtam mire kell neki.
Csütörtökön megkaptam életem ajánlatát, amit szerintem senki nem utasított volna vissza.
Ha 6 hónap alatt leadok 20 kilót, kapok egy futócipőt ajándékba.
Belementem,gondoltam 6 hónap alatt könyedén lemegy a 20 kiló.
Tévedtem, de hogy még jobban segítsenek, Feri felesége Edit csinált egy messenger csoportot 14(!!! ) taggal, akiknek minden vasárnap el kellett küldenem a súlyomat.
A konyhában ültem mikor ezt megláttam és sírásban törtem ki. Amit eddig évekig titkoltam, most ennyi ember előtt hétről-hétre le kell írnom.
De már az első mérésnél tudtam, hogy nincs miért paráznom. Ők tényleg segítenek és tuti nem élnek vissza azzal, hogy tudják a súlyom.
Ez így ment december 5-ig. Az volt a határidő. Rengeteg munkával, diétával sikerült elérnem a -20 kilót és egy esti Mikulás futás alkalmával megkaptam a cipő vásárlásra jogosító utalványomat.
A dobozban lapult még egy ajándék is. Mivel az új külsőhöz egy új frizura is kell, Németh Gábortól is kaptam egy utalványt. Ez azért is lepett meg annyira, mert mi nem ismertük addig egymást, de szerintem Feri keze benne volt ebben is. Gábort is jobban megnéztem a Facebookon és mivel olyan morcosnak tűnt minden képen, rettegtem tőle. Ezt Ferinek el is mondtam, aki csak annyival nyugtatott, hogy ne parázzak jó fej. Mint utólag kiderült, tényleg az!
Gondoltam, szegény nem tudja mire válakozott, lehet most adja vissza a mesterfodrász végzettségét, de nem, megoldotta az addig megodhatatlannak tűnő problémát.
Végre nem kellett hajat mosnom fodrász után. Azóta is Gábor felel havonat a frizurámért és szerintem elmondhatom, hogy jó barátok lettünk a bő egy év alatt.
Igaz, azt még nem tudja, hogy legközelebb mennyi dolga lesz a hajammal, mert most nekem kellett befestenem.😀
.
Egy decemberi este, karácsony előtt két héttel, éjjel 11 után csippant a telefonom. Gondoltam, ki a fene az ilyenkor. Már aludtam, de ha egyszer felébresztett, gondoltam megnézem.
Hát Ferenc Mester volt, egy üzenettel, hogy el kellene járnom spinracingre, mert az jót tesz a karoknak is. Azt sem tudtam miről beszél és inkább aludtam tovább,akkor jobbnak láttam nem csevegésbe elegyedni.
Legközelebbi találkozásunkor persze előhozta, de én hadakoztam, hogy itt a karácsony, se ajándék, se takarítás, nemhogy spinnig és arra már kondigépek is szerepeltek az edzésben.
Nem volt egyszerű, de győztem és januárra toltuk a dolgot. Féltem, hogy be kell mennem egy edzőterembe, ahol tele van cicababákkal és izmos fiúkkal. Nem ismertem a gépeket, hogyan kell használnom őket, de Feri eljött velem és segített ott is. Végigmentünk a kondigépeken, elmondta mi mire való, hogyan kell használni.
Így januártól heti 2x spinningre jártam, mellette futottam és erősítettem.
Szerdánként pedig teremedzésre jártunk, amit Mesterünk tartott a futóklub részére.
Így teletek a hetek, a kilók és a ruhaméretek egyre kevesebbek lettek.
Megcéloztuk a kétszámjegyű súlyt. Nagyon megszenvedtem érte, de nyár elejére azt is elértük.
Így visszagondolva arra az egy évre, nem is tudom, honnan volt annyi energiám, erőm végigcsinálni.
Rengeteg segítséget kaptam, amit meghálálni csak azzal tudok, hogy folytatom a munkát és arra törekszem, hogy még jobb lehessek.
Nem volt egyszerű, néhány edzés sírással végződött, de minden könny megérte!
A képek szerintem magukért beszélnek!
Ez volt "rövidre"fogva az első évem. Ekkor jöttek a futóversenyek, de azokról majd egy külön bejegyzésben fogok írni.
Köszönöm, hogy elolvastátok az írásom!
Fussatok, mert nincs lehetetlen!
2018. április 22.
Ezen a vasárnapon kerestem meg Pátkai Attilát, a Szombathelyi Futóklub most már Szombathelyi Futóklub Szabadidősport Egyesület elnökét.
Segítségét kértem, mivel elértem egy olyan súlyt, amit még soha és úgy éreztem egyedül nem fog menni ennek a leadása.
Ez a súly akkor 141 kg volt. Most már nyugodtan leírom, de akkor rajtam kívül ezt két ember tudta.
A férjem és az urológusom, aki műtött. Ő is csak azért, hogy tudja mennyi altatót kell adnia.
Láttam Attila posztjait, hogy együtt futnak egy vidám társasággal és az én életemből pont ez hiányzott. A társaság.
A munkán és az itthoni teendőkön kívül nem mozdultunk ki sehova.
Attila egyszerre felajánlotta segítségét és mondta, hogy kedden várnak a pályán. Menjek nyugodtan, majd a Major Feri foglakozik velem.
Gondoltam, kimegyek, akárki is legyen az a Major Feri. Azért a Facebookon megnéztem, mégis tudjam kivel állok szemben.
2018.04.24-én, ahogy megbeszéltük,18:00 órára a Sugár úti pályához mentem.
Mivel sokan voltak a pályán én annyit mondtam Attilának, hogy "oda én aztán be nem megyek!!!"
Bementem Attila bíztatására! Életem egyik legjobb döntése volt!
Attila bemutatott Ferinek, akinek az első kérdése a mai napig a fülemben cseng és jót mosolygok rajta.
"Mennyit szoktál futni?"
Végignéztem a 141 kilós testemen és csak annyit tudtam mondani, hogy "Pont ennyit"!
Itt kezdődött el a közös munkánk, ami a mai napig tart és még remélem, hogy sokáig így is marad.
Azóta már tudom, hogy Feri a második férfi az életemben a férjem után, aki a hisztiimet nagyon jól tudja kezelni.
Az első edzésen 6 kört kellet teljesítenem és most szándékosan nem a futás szót használtam, mivel ahhoz még hasonlítani sem lehetett.
100 m lassú kocogás, 50 m séta. Ez akkor lehetetlennek tűnt, ma néha örülnék, ha ennyivel megúsznák egy edzést.
A kocogások hétről-hétre hosszabbak, míg a séták rövidebbek lettek.
Egyszer csak elértük, hogy egy kört tudtam kocogni megállás nélkül.
Hétről-hétre és hónapról-hónapra fejlődtem Feri segítségével. Közben megismertem a többi futót és nagyon jó barátságok alakultak ki. Bíztattak, segítettek mindenben, legyen az egy ultrafutó, aki csak úgy elsuhant mellettem, vagy egy olimpikon, akár egy Világ-és Európa Bajnok gyalogló.
Nagyon sok erőt adott ez nekem és ad a mai napig.
Egy júniusi kedden Feri félrehívott és azt mondta, csütörtökre kéri a súlyomat.
Az én féltve őrzött titkomat. Kicsit megijedtem, hogyan fognak a többiek reagálni, ha megtudják.
Elmondtam, de kikötöttem, hogy csak ő és az Attila tudhatja, viszont nem tudtam mire kell neki.
Csütörtökön megkaptam életem ajánlatát, amit szerintem senki nem utasított volna vissza.
Ha 6 hónap alatt leadok 20 kilót, kapok egy futócipőt ajándékba.
Belementem,gondoltam 6 hónap alatt könyedén lemegy a 20 kiló.
Tévedtem, de hogy még jobban segítsenek, Feri felesége Edit csinált egy messenger csoportot 14(!!! ) taggal, akiknek minden vasárnap el kellett küldenem a súlyomat.
A konyhában ültem mikor ezt megláttam és sírásban törtem ki. Amit eddig évekig titkoltam, most ennyi ember előtt hétről-hétre le kell írnom.
De már az első mérésnél tudtam, hogy nincs miért paráznom. Ők tényleg segítenek és tuti nem élnek vissza azzal, hogy tudják a súlyom.
Ez így ment december 5-ig. Az volt a határidő. Rengeteg munkával, diétával sikerült elérnem a -20 kilót és egy esti Mikulás futás alkalmával megkaptam a cipő vásárlásra jogosító utalványomat.
A dobozban lapult még egy ajándék is. Mivel az új külsőhöz egy új frizura is kell, Németh Gábortól is kaptam egy utalványt. Ez azért is lepett meg annyira, mert mi nem ismertük addig egymást, de szerintem Feri keze benne volt ebben is. Gábort is jobban megnéztem a Facebookon és mivel olyan morcosnak tűnt minden képen, rettegtem tőle. Ezt Ferinek el is mondtam, aki csak annyival nyugtatott, hogy ne parázzak jó fej. Mint utólag kiderült, tényleg az!
Gondoltam, szegény nem tudja mire válakozott, lehet most adja vissza a mesterfodrász végzettségét, de nem, megoldotta az addig megodhatatlannak tűnő problémát.
Végre nem kellett hajat mosnom fodrász után. Azóta is Gábor felel havonat a frizurámért és szerintem elmondhatom, hogy jó barátok lettünk a bő egy év alatt.
Igaz, azt még nem tudja, hogy legközelebb mennyi dolga lesz a hajammal, mert most nekem kellett befestenem.😀
.
Egy decemberi este, karácsony előtt két héttel, éjjel 11 után csippant a telefonom. Gondoltam, ki a fene az ilyenkor. Már aludtam, de ha egyszer felébresztett, gondoltam megnézem.
Hát Ferenc Mester volt, egy üzenettel, hogy el kellene járnom spinracingre, mert az jót tesz a karoknak is. Azt sem tudtam miről beszél és inkább aludtam tovább,akkor jobbnak láttam nem csevegésbe elegyedni.
Legközelebbi találkozásunkor persze előhozta, de én hadakoztam, hogy itt a karácsony, se ajándék, se takarítás, nemhogy spinnig és arra már kondigépek is szerepeltek az edzésben.
Nem volt egyszerű, de győztem és januárra toltuk a dolgot. Féltem, hogy be kell mennem egy edzőterembe, ahol tele van cicababákkal és izmos fiúkkal. Nem ismertem a gépeket, hogyan kell használnom őket, de Feri eljött velem és segített ott is. Végigmentünk a kondigépeken, elmondta mi mire való, hogyan kell használni.
Így januártól heti 2x spinningre jártam, mellette futottam és erősítettem.
Szerdánként pedig teremedzésre jártunk, amit Mesterünk tartott a futóklub részére.
Így teletek a hetek, a kilók és a ruhaméretek egyre kevesebbek lettek.
Megcéloztuk a kétszámjegyű súlyt. Nagyon megszenvedtem érte, de nyár elejére azt is elértük.
Így visszagondolva arra az egy évre, nem is tudom, honnan volt annyi energiám, erőm végigcsinálni.
Rengeteg segítséget kaptam, amit meghálálni csak azzal tudok, hogy folytatom a munkát és arra törekszem, hogy még jobb lehessek.
Nem volt egyszerű, néhány edzés sírással végződött, de minden könny megérte!
A képek szerintem magukért beszélnek!
Ez volt "rövidre"fogva az első évem. Ekkor jöttek a futóversenyek, de azokról majd egy külön bejegyzésben fogok írni.
Köszönöm, hogy elolvastátok az írásom!
Fussatok, mert nincs lehetetlen!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése