Sziasztok!
Régen jártam erre, de ma úgy gondoltam lenne miről írnom.
Ez pedig a motiváció. A múltkori írásban is arról beszéltem, de ezt most más értelemben szeretném kifejteni.
Ki és mi motiválhat egy embert bármire? Arra például, hogy elkezdjen mozogni, vagy egy új munkát keressen, vagy legyen az bármi, amihez kell a motiváció, hogy elérd a kitűzött célod.
Nekem az elején nem volt még motivációm,csak annyit szerettem volna elérni, hogy tudjak fogyni.
Igazából már ez is az, de akkor nem láttam még annak.
Ahogy jöttek az eredmények, úgy nőtt bennem a motiváció, hogy jobb és jobb legyek.
Ott voltak,vannak a futótársak, akik ha csak keveset is futottam, de mindig bíztattak, hogy lesz majd jobb is.
Egy idő után elkezdett motiválni, hogy csinosabb ruhákat tudok venni, tetszik, amit a tükörben látok.
Bárkihez is jártam edzésre, mindenhol csak a pozitív visszajelzést kaptam, ami hatalmas erőt adott a folytatáshoz.
Ezekből építkezem a mai napig.
Amikor ma elindultam biciklizni és tudtam, hogy mennyit akarok tekerni, a legjobbkor jött egy triatlonos, aki épp futott.
Annyit mondott, hogy szia te szorgalmas, megdícsérte a bicómat, odakiabált egy hajrát és ment is tovább.
Már ez egy hatalmas segítség volt ahhoz, hogy letekerjem ezt a 65,43 km-t.
Amikor a feléhez értem felhívtam a Petit és boldogan újságoltam neki, hogy a fele már megvan.
Miután letettem és ránéztem az órámra, akkor tudatosult bennem, hogy még 32 km hátra van.
Arra gondoltam, hogy mikor a Horváth Peti futotta ezt a távot, ő valószínű ilyennel nem foglakozott, hanem ment tovább.
Így tettem én is. Az utolsó pár kilóméter nehezebben ment, de akkor is arra gondoltam, hogy neki tuti nehezebb volt futva.
Ez is motivált végig. Nehogymár nem tudom megcsinálni. Megcsináltam. Távot most nem szándékozom emelni, inkább tennék bele kissebb emelkedőket.
Viszont vannak olyan motivációk, amik egyszer vannak, egyszer pedig nincsenek.
Amikor ott vannak, az jó, mert segít, bíztat, viszont mikor már nincs bármi okból is, nagyon tud hiányozni.
Valahogyan pótolni kell azt, hogy tovább tudd csinálni, amit elkezdtél.
Ilyenkor jó, hogy vannak a barátok, futótársak, a csajok, akik húznak tovább.
A lényeg az, hogy motivációk nélkül szinte lehetetlen bármit is elérni.
Olyan céltalannak tűnik minden, csak mész, de nem tudod hova.
Remélem sokáig megmaradnak nekem azok az emberek, akik mindig itt vannak mellettem és segítenek, motiválnak.
Innen is hálás köszönet nekik!
Régen jártam erre, de ma úgy gondoltam lenne miről írnom.
Ez pedig a motiváció. A múltkori írásban is arról beszéltem, de ezt most más értelemben szeretném kifejteni.
Ki és mi motiválhat egy embert bármire? Arra például, hogy elkezdjen mozogni, vagy egy új munkát keressen, vagy legyen az bármi, amihez kell a motiváció, hogy elérd a kitűzött célod.
Nekem az elején nem volt még motivációm,csak annyit szerettem volna elérni, hogy tudjak fogyni.
Igazából már ez is az, de akkor nem láttam még annak.
Ahogy jöttek az eredmények, úgy nőtt bennem a motiváció, hogy jobb és jobb legyek.
Ott voltak,vannak a futótársak, akik ha csak keveset is futottam, de mindig bíztattak, hogy lesz majd jobb is.
Egy idő után elkezdett motiválni, hogy csinosabb ruhákat tudok venni, tetszik, amit a tükörben látok.
Bárkihez is jártam edzésre, mindenhol csak a pozitív visszajelzést kaptam, ami hatalmas erőt adott a folytatáshoz.
Ezekből építkezem a mai napig.
Amikor ma elindultam biciklizni és tudtam, hogy mennyit akarok tekerni, a legjobbkor jött egy triatlonos, aki épp futott.
Annyit mondott, hogy szia te szorgalmas, megdícsérte a bicómat, odakiabált egy hajrát és ment is tovább.
Már ez egy hatalmas segítség volt ahhoz, hogy letekerjem ezt a 65,43 km-t.
Amikor a feléhez értem felhívtam a Petit és boldogan újságoltam neki, hogy a fele már megvan.
Miután letettem és ránéztem az órámra, akkor tudatosult bennem, hogy még 32 km hátra van.
Arra gondoltam, hogy mikor a Horváth Peti futotta ezt a távot, ő valószínű ilyennel nem foglakozott, hanem ment tovább.
Így tettem én is. Az utolsó pár kilóméter nehezebben ment, de akkor is arra gondoltam, hogy neki tuti nehezebb volt futva.
Ez is motivált végig. Nehogymár nem tudom megcsinálni. Megcsináltam. Távot most nem szándékozom emelni, inkább tennék bele kissebb emelkedőket.
Viszont vannak olyan motivációk, amik egyszer vannak, egyszer pedig nincsenek.
Amikor ott vannak, az jó, mert segít, bíztat, viszont mikor már nincs bármi okból is, nagyon tud hiányozni.
Valahogyan pótolni kell azt, hogy tovább tudd csinálni, amit elkezdtél.
Ilyenkor jó, hogy vannak a barátok, futótársak, a csajok, akik húznak tovább.
A lényeg az, hogy motivációk nélkül szinte lehetetlen bármit is elérni.
Olyan céltalannak tűnik minden, csak mész, de nem tudod hova.
Remélem sokáig megmaradnak nekem azok az emberek, akik mindig itt vannak mellettem és segítenek, motiválnak.
Innen is hálás köszönet nekik!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése