Ugrás a fő tartalomra

Ki vagyok én?

Sziasztok! 😀

Először is szeretnék bemutatkozni.

Takács Annamarinak hívnak, Szombathelyen élek férjemmel és 12 éves kislányommal.💏

Azért hoztam létre ezt a blogot, hogy segítsek a hozzám hasonlóknak, akik súlyproblémákkal küzdenek és szeretnének változtatni az életükön.

Célom az, hogy megmutassam, hogyha felállsz a kanapéról és elkezdesz mozogni, csodákra vagy képes.

Leírom majd azt is, hogy éltem meg az elmúlt 2 évet a futás mellett, mint dolgozó anya, feleség,
amit sokszor nem volt egyszerű összehozni.❤️

Remélem, hogy sokaknak örömet okoz és segít a blogom követése!

Köszönöm!


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kezdet (második év)

Sziasztok! Ma megpróbálom a második évemet összefoglalni, ami nem lesz egyszerű, mivel annyi szép és jó történt velem, hogy azt legszebb álmomban sem gondoltam volna. Elkezdtem versenyekre járni, ami őszintén megmondva nagyon megtetszett. Kipróbáltam egy új sportot, a CrossFit-et, de ezekről szépen sorban elmondok mindent. Nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg, többekkel nagyon jó barátság alakult ki. Szinte majdnem egy évvel ezelőtt, április 7-én futottam életem első versenyén a Savaria Félmaratonon.  Mielőtt valaki most felkapná a fejét, én az 5 km-es távon futottam. Nagyon izgultam, csak arra figyeltem, hogy beérjek és túléljem. Mint minden versenyen, itt is az én optimizmusommal indulatm el. Valakinek utolsónak is lenni kell. Szépen végigmentem, ha kellett belesétáltam. A Dolgozók útján lévő emelkedő, akkor még nekem dombnak tűnt, ma már szerencsére a jó kis dombos edzéseknek is köszönhetően  ma már meg sem kottyan. Jól esett, hogy azok a futók, akik már viss...
2 megjegyzés
További információk

Előzmények

Sziasztok! Aki már ismeri a történetemet, azoknak nem fogok most újat írni. Ők tudják, hogy jutottam el addig a pontig, hogy változtatnom kell az életemen, mert van egy családom és fel kell nevelnem a kislányomat. 9 éves koromig nem volt semmi gond a súlyommal, külsőmmel. Akkor volt a szüleim válása, ami engem úgy néz ki jobban megviselt, mint én azt gondoltam. Sok jó emlékem nincs erről az időszakról, dehát egy válás nem azért történik, mert otthon olyan jó a hangulat. Arra viszont emlékszem, hogy az evés egy idő után  pótcselekvés lett nálam. Lehetett bármilyen bánatom, gondom, egy jó falat gondolata is örömmel töltött el. Sajnos ez a mai napig elkísér, habár a futás nagyon sokszor kiváltja az ilyen evésrohamokat. Mivel soha nem kaptam negatív kritikát a külsőm miatt, nem is törekedtem arra, hogy változtassak. Minden falat egy örömforrás volt. Emlékszem olyanra, hogy már férjes asszonyként volt egy nagyobb vitám egy családtaggal(nem a férjemmel😀). Nagyon bántott, d...
3 megjegyzés
További információk

Sportolni, mint anya és feleség

Sziasztok! Ma arról szeretnék írni, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a sok edzést, versenyt, közös futásokat azzal, hogy dolgozó anya és feleség vagyok. Nehezen, nagyon nehezen, de meg lehet oldani! Kaptam burkolt megjegyzéseket arra, hogy ennyi edzés mellett, hogy lehet ellátni egy családot, követni, hogy mi történik az iskolában, meg ugyebár van egy férjed is. Suliprogramok egy hónapra előre be voltak írva az irodai naptárba, azt minden nap láttam, figyeltem mikor hova kell menni, mit kell vinni. Minden héten eljutottunk lovagolni, soha nem kellett egy alkalmat sem kihagyni anya edzése miatt. Igaz 6 év után először a Peti ment el szülőire, mert én a spinninget választottam, de remélem ez nem számít halálos bűnnek. Napi 70 km-t autózom én is a munkahelyemre, mint sokan mások itt a futóklubban. Amikor elkezdtem az egészet, nem is gondoltam ilyenre, mert hetente kimegyek a pályára 1 órára, az teljesen normális dolog. Ennyi szabadidő és énidő szerintem minden anyának jár,...
Megjegyzés küldése
További információk