Ugrás a fő tartalomra

Motivációk egy napra

Sziasztok!

Eltűntem pár napra. Kihevertem a Húsvétot, locsolók szerencsére nem jöttek.

Kihevertem, hogy megint egy évvel idősebb lettem, igaz ez nem látszik a férjem szerint. Mit is merne mondani? Pár kiló előnyöm még így is van előtte! Szerintem erősebb is vagyok, de hagyjuk abban a hitben, hogy ő az.

Itt is szeretném megköszönni mégegyszer a köszöntéseket!😍



Sokat gondolkoztam, hogy mit is írjak. Kaptam ötleteket is, azokhoz még gyűjtök írnivalókat.

Lesz olyan bejegyzés, ahol a Futóklubról fogok írni, mint CSAPAT. Arról hogy mit is csinálunk, kik járnak oda és miért jó oda tartozni.

A mai témámhoz a napközben történtek adtak ihletet.

Kezdjük azzal, hogy végre dolgozhatom, újra nyitott szoli, fodrász. Kezd újra a régi kis életem visszatérni. El vagyok foglalva, már csak az edzőterem kellene és már majdnem tökéletes lenne.

Hiányoznak a közös futások, hiányoznak azok a futótársak is, akiket régen láttam.

Én az örök pesszimista, most pozitívan nézem és remélem, hogy nemsokára újra minden a régi lehet.

Szóval a mai napom történései!

Pár napja bejelölt egy ismeretlen hölgy a facebookon. Nem jelöltem vissza, mivel nem ismertem, gondolkodtam, hátha régi munkatárs, de nem.

Erre ma kaptam egy üzenetet tőle:

Szia! Véletlenül akadtam rá a történetére. Fantasztikus amit csinálsz!! Tegnap elolvastam a blogodat. Nagyon őszinte és nagyon inspiráló. Nagyon sok élethelyzetben magamra ismertem. Testileg, lelkileg nagyon sok erőt adsz! Így ha nem gond bejelöltelek. Így ismeretlenül is, nagyon nagy elismerés Neked!!!


Még el is szégyeltem magam, hogy nem reagáltam az első megkeresésre.

Nagyon jól esik ilyen visszajelzéseket kapni olyan emberektől is, akik nem ismernek, csak egyszerűen írnak, hogy gratuláljanak.

Délután bicikliztem egyet és hazafele jött velem szemben egy anyuka egy kisgyerekkel.
Mikor melléjük értem, az anyuka azt kiabálta oda nekem,hogy gratulál a fogyásomhoz.

Megmondom őszintén, először csak néztem, hogy most mi van, kinek szólt ez. Miután rájöttem, hogy nekem, csak mosolyogtam egy nagyot és hangosan kiabálva megköszöntem.

Este elmentünk bevásárolni és ott találkoztam egy volt osztálytársammal, akin igaz maszk volt, de a szemén látni lehetett az örömöt és nagyon jól estek a dícsérő szavai. Még jó, hogy a szem mindent elárul. Örömöt, bánatot. Úgy megölelgettem volna, de ezt elhalasztjuk későbbre.

Azt gondolom egy nap alatt 3 ilyen visszajelzést kapni nem is olyan rossz. Nekem nagyon feldobták a napomat és jó tudni, hogy tényleg lehetséges az, hogy motiválhatok másokat is arra, hogy változtassanak az életükön.

Ezzel az írással nem az volt a cél, hogy megint magamat fényezzem, hogy mit csináltam, hanem hogy talán sikerül elérni az egyik célomat és motiválhatok embereket.

Nagyon várom már, hogy elinduljon újra az élet és ahogy Attila nevezett"motivációs eszközként" bevessen a Futóklubban.

A mai írás nem lett olyan hosszú, mint az eddigiek, de szerintem ugyanolyan őszintére sikerült.

Akikkel eddig beszéltem a blogról vagy messengeren visszajelzést küldtek, mindenki szinte azt mondta, hogy az őszinteséget szeretik benne.


Remélem tetszett a mai kicsike írásom is!

Köszönöm, hogy elolvastátok!


Fussatok, mert nincs lehetetlen!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kezdet (második év)

Sziasztok! Ma megpróbálom a második évemet összefoglalni, ami nem lesz egyszerű, mivel annyi szép és jó történt velem, hogy azt legszebb álmomban sem gondoltam volna. Elkezdtem versenyekre járni, ami őszintén megmondva nagyon megtetszett. Kipróbáltam egy új sportot, a CrossFit-et, de ezekről szépen sorban elmondok mindent. Nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg, többekkel nagyon jó barátság alakult ki. Szinte majdnem egy évvel ezelőtt, április 7-én futottam életem első versenyén a Savaria Félmaratonon.  Mielőtt valaki most felkapná a fejét, én az 5 km-es távon futottam. Nagyon izgultam, csak arra figyeltem, hogy beérjek és túléljem. Mint minden versenyen, itt is az én optimizmusommal indulatm el. Valakinek utolsónak is lenni kell. Szépen végigmentem, ha kellett belesétáltam. A Dolgozók útján lévő emelkedő, akkor még nekem dombnak tűnt, ma már szerencsére a jó kis dombos edzéseknek is köszönhetően  ma már meg sem kottyan. Jól esett, hogy azok a futók, akik már visszafele jö

Előzmények

Sziasztok! Aki már ismeri a történetemet, azoknak nem fogok most újat írni. Ők tudják, hogy jutottam el addig a pontig, hogy változtatnom kell az életemen, mert van egy családom és fel kell nevelnem a kislányomat. 9 éves koromig nem volt semmi gond a súlyommal, külsőmmel. Akkor volt a szüleim válása, ami engem úgy néz ki jobban megviselt, mint én azt gondoltam. Sok jó emlékem nincs erről az időszakról, dehát egy válás nem azért történik, mert otthon olyan jó a hangulat. Arra viszont emlékszem, hogy az evés egy idő után  pótcselekvés lett nálam. Lehetett bármilyen bánatom, gondom, egy jó falat gondolata is örömmel töltött el. Sajnos ez a mai napig elkísér, habár a futás nagyon sokszor kiváltja az ilyen evésrohamokat. Mivel soha nem kaptam negatív kritikát a külsőm miatt, nem is törekedtem arra, hogy változtassak. Minden falat egy örömforrás volt. Emlékszem olyanra, hogy már férjes asszonyként volt egy nagyobb vitám egy családtaggal(nem a férjemmel😀). Nagyon bántott, de az