Sziasztok!
Ma arról szeretnék írni, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a sok edzést, versenyt, közös futásokat azzal, hogy dolgozó anya és feleség vagyok.
Nehezen, nagyon nehezen, de meg lehet oldani!
Kaptam burkolt megjegyzéseket arra, hogy ennyi edzés mellett, hogy lehet ellátni egy családot, követni, hogy mi történik az iskolában, meg ugyebár van egy férjed is.
Suliprogramok egy hónapra előre be voltak írva az irodai naptárba, azt minden nap láttam, figyeltem mikor hova kell menni, mit kell vinni. Minden héten eljutottunk lovagolni, soha nem kellett egy alkalmat sem kihagyni anya edzése miatt.
Igaz 6 év után először a Peti ment el szülőire, mert én a spinninget választottam, de remélem ez nem számít halálos bűnnek.
Napi 70 km-t autózom én is a munkahelyemre, mint sokan mások itt a futóklubban.
Amikor elkezdtem az egészet, nem is gondoltam ilyenre, mert hetente kimegyek a pályára 1 órára, az teljesen normális dolog. Ennyi szabadidő és énidő szerintem minden anyának jár, járna.
Viszont ,ahogy egyre jobban megszerettem a futást, többet mentem el edzésen kívül is futni, elkezdtem spinningre, CrossFitre járni.
Megmondom őszintén, hogy volt olyan időszak, amikor hetente kétszer reggel 6-kor elmentem otthonról és este fél 8 után értem haza.
Sokszor munkából egyszerre az edzőterembe mentem és a futópadon vagy tekerés közben kitaláltam, mit is főzzek, hogyan osszam be az időmet.
Ezek ellenére a családnak mindig volt meleg ebéd, ha kellett meleg vacsora, tiszta ruha és a lakás is tiszta volt.
Hozzá kell tenni, hogy nagy mázli, ha valakinek a férje úgy szeret porszívózni, mint az enyém.
Szerencsém van abban, hogy nem vagyok nagy alvó, így megelégszem néha 4-5 óra alvással is.
Sokszor reggel 4-kor már főztem, mostam, teregettem, hogy mire elindulok munkába ez már meglegyen.
Ha reggel nem volt rá lehetőség, akkor edzés után álltam neki főzni, esteleg vasalni.
Annyit szoktam kérdezni kis családomtól, hogy "van még mit felvenni?"
Erre vagy azt a választ kaptam, hogy persze, vagy azt hogy hááát! Na, akkor tudtam, hogy irány a mosógép, vasaló.
Nagyon sokszor volt lelkiismeretfurdalásom, mert itthon maradt a család, amikor én futni mentem.
Talán a Tamara miatt jobban bántott, de egy idővel rá kellett jönnöm, hogy nagylány lett és nem kell már a szoknyáján ülnöm, sőt néha mint igazi tinédzser kimondottan idegesíti.
Azért a mai napig megkérdezem, ha elmegyek valamerre futni, hogy "nem baj, ha anya elmegy egyet futni?"
A hétvégi futásokat mindig kora reggelre tettem,még akkor is, ha aludtam volna tovább, hogy mire a többiek felkelnek, arra én már kész legyek az edzésemmel.
Szerencsém van abban is, hogy ilyen családom van. Soha egy panaszt nem hallottam azért, mert későn jöttem, vagy munka után nem jöttem haza.
Tudták, hogy ez fontos nekem, mert céljaim vannak és azokat csak így tudom elérni.
Versenyekre mindig elkísértek, amit legtöbbször egy kirándulással is egybekötöttünk.
Most már nem nagyon vannak ilyen gondjaim. Peti tavaly, Tamara pedig idén elkezdett kijárni az edzésekre, így ott is együtt vagyunk.
Ettől függetlenül a főzés sokszor marad estére, reggelre, de mégis más érzés.
Ha van egy segítő családod, akik melletted vannak és segítenek, akkor nem okozhat gondot a napi edzések beiktatása.
Egy anyának nem legyen azért rossz a lilkiismerete, mert szán magára egy kis időt.
Ha ettől ő boldogabb lesz, akkor az a családnak is jót tesz!
Köszi, hogy újra elolvastátok!
Fussatok, mert nincs lehetetlen!
Ma arról szeretnék írni, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a sok edzést, versenyt, közös futásokat azzal, hogy dolgozó anya és feleség vagyok.
Nehezen, nagyon nehezen, de meg lehet oldani!
Kaptam burkolt megjegyzéseket arra, hogy ennyi edzés mellett, hogy lehet ellátni egy családot, követni, hogy mi történik az iskolában, meg ugyebár van egy férjed is.
Suliprogramok egy hónapra előre be voltak írva az irodai naptárba, azt minden nap láttam, figyeltem mikor hova kell menni, mit kell vinni. Minden héten eljutottunk lovagolni, soha nem kellett egy alkalmat sem kihagyni anya edzése miatt.
Igaz 6 év után először a Peti ment el szülőire, mert én a spinninget választottam, de remélem ez nem számít halálos bűnnek.
Napi 70 km-t autózom én is a munkahelyemre, mint sokan mások itt a futóklubban.
Amikor elkezdtem az egészet, nem is gondoltam ilyenre, mert hetente kimegyek a pályára 1 órára, az teljesen normális dolog. Ennyi szabadidő és énidő szerintem minden anyának jár, járna.
Viszont ,ahogy egyre jobban megszerettem a futást, többet mentem el edzésen kívül is futni, elkezdtem spinningre, CrossFitre járni.
Megmondom őszintén, hogy volt olyan időszak, amikor hetente kétszer reggel 6-kor elmentem otthonról és este fél 8 után értem haza.
Sokszor munkából egyszerre az edzőterembe mentem és a futópadon vagy tekerés közben kitaláltam, mit is főzzek, hogyan osszam be az időmet.
Ezek ellenére a családnak mindig volt meleg ebéd, ha kellett meleg vacsora, tiszta ruha és a lakás is tiszta volt.
Hozzá kell tenni, hogy nagy mázli, ha valakinek a férje úgy szeret porszívózni, mint az enyém.
Szerencsém van abban, hogy nem vagyok nagy alvó, így megelégszem néha 4-5 óra alvással is.
Sokszor reggel 4-kor már főztem, mostam, teregettem, hogy mire elindulok munkába ez már meglegyen.
Ha reggel nem volt rá lehetőség, akkor edzés után álltam neki főzni, esteleg vasalni.
Annyit szoktam kérdezni kis családomtól, hogy "van még mit felvenni?"
Erre vagy azt a választ kaptam, hogy persze, vagy azt hogy hááát! Na, akkor tudtam, hogy irány a mosógép, vasaló.
Nagyon sokszor volt lelkiismeretfurdalásom, mert itthon maradt a család, amikor én futni mentem.
Talán a Tamara miatt jobban bántott, de egy idővel rá kellett jönnöm, hogy nagylány lett és nem kell már a szoknyáján ülnöm, sőt néha mint igazi tinédzser kimondottan idegesíti.
Azért a mai napig megkérdezem, ha elmegyek valamerre futni, hogy "nem baj, ha anya elmegy egyet futni?"
A hétvégi futásokat mindig kora reggelre tettem,még akkor is, ha aludtam volna tovább, hogy mire a többiek felkelnek, arra én már kész legyek az edzésemmel.
Szerencsém van abban is, hogy ilyen családom van. Soha egy panaszt nem hallottam azért, mert későn jöttem, vagy munka után nem jöttem haza.
Tudták, hogy ez fontos nekem, mert céljaim vannak és azokat csak így tudom elérni.
Versenyekre mindig elkísértek, amit legtöbbször egy kirándulással is egybekötöttünk.
Most már nem nagyon vannak ilyen gondjaim. Peti tavaly, Tamara pedig idén elkezdett kijárni az edzésekre, így ott is együtt vagyunk.
Ettől függetlenül a főzés sokszor marad estére, reggelre, de mégis más érzés.
Ha van egy segítő családod, akik melletted vannak és segítenek, akkor nem okozhat gondot a napi edzések beiktatása.
Egy anyának nem legyen azért rossz a lilkiismerete, mert szán magára egy kis időt.
Ha ettől ő boldogabb lesz, akkor az a családnak is jót tesz!
Köszi, hogy újra elolvastátok!
Fussatok, mert nincs lehetetlen!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése